Dolgom végeztével, ebédidő lévén betértünk apukámmal és a féléves kislányommal a balatonfüredi Halászkert Étterembe. Szintén nem először voltam ott, de biztosra kellett mennem, mert apunak nem okozhattam csalódást, ezen kívül önös érdekek is vezettek, hiszen nagyon finom a halászléjük, amit imádok.
Apuban nem csalódtam, mivel idegen helyen volt, marha pörit rendelt nokedlivel, ugye azt nehéz elrontani :) Viszont egy világ omlott össze benne, amikor megkérdezték tőle, hogy kanalat kér-e hozzá. Őt olyan öregnek nézték, hogy csak kanállal tudja megenni a nokedlit? Mondtam neki, hogy ne szívja mellre, mert sokan kérnek kanalat hozzá, mert azzal könnyebben eszik a pattogós nokedlit.
A két ételt egyidejűleg hozták ki, de én megvártam, amíg apu végez, hogy a kicsit tudja fogni, mert nem akartam, hogy a baba tömeget oszlasson és rontsa az üzletet.
Amikor ezt a pincér észrevette, egyből elvitte a kisbográcsomat, hogy melegen tartsa a levesemet.
Amikor kihozta, kötött egy óriási partedlit a nyakamba, hogy ne egyem le magam.
Most sem csalódtam a Halászkert személyzetében, figyelmesek voltak, gyorsak és finom volt az ebéd. Kiváló!
